Az első kongópapagájt 1849-ben Sir William Jardine skót természetbúvár írta le – innen az angol nyelvterületeken használatos “Jardine's Parrot” elnevezés. A Kongó Jack névre hallgató madarat fia vitte haza hároméves afrikai körútjáról. A tudós a madarat fia után nevezte el guilemi-nek (latinul a gulielmi azt jelenti “Vilmos”). A madárról feljegyezték, hogy megszelídült, fütyörészett, rikácsolt, de az emberi beszédet nem utánozta.
Három alfaja ismert:
Kongópapagáj (Poicephalus guilemi guilemi) – A névadó alfaj. Homlokán, a szárnyainak élén és a combjain narancs-vöröses tollak találhatók, a madár teste zöld színű, tollain fekete szegélyekkel. Fején, közvetlenül a csőrénél illetve a fültájékán, barnás színű.
Neumann kongópapagája (Poicephalus guilemi fantiensis) – Valamivel kisebb termetű mint a két másik alfaj. A vöröses foltok inkább narancs színűek, néha egészen citromsárgák.
Reichenow kongópapagája (Poicephalus guilemi massaicus) – Karcsúbb testalkata, valamint a lényegesen kisebb homlokfoltja különbözteti meg.
Magyarországi történetük sokban hasonlít a szenegáli papagájéra. A hazánkba érkezett első példányok kivétel nélkül vadon fogottak voltak. Ezekre jellemző volt, hogy nehezen szelídültek, érzékenyek voltok a fészek kontrollra, nehezen és rosszul költöttek. Mivel olcsóbb volt hozzájutni a vadon fogottakhoz, nem is igen akadt aki a tenyésztésével törődött volna (bár szerencsére, azért akadtak ilyenek is). A díszmadártartók körében pedig elterjedt, hogy nem túl barátságos, rossz beszédkészségű ez a faj. Ez azonban csak részben igaz és csak a vadon fogott madarakra. A kézzel nevelt és megfelelően szocializált, de akár már a fogságban született példányok is sokkal szelídebbek, barátságosabbak és némelyik példány kifejezetten szépen, tisztán képes az emberi beszédet utánozni. Viselkedésükre utal, hogy vannak akik “kis-nagypapagájoknak” nevezik őket, mert bár méretük nem túl nagy, de a viselkedésük teljes egészében a nagypapagájokéra jellemző. Szeretik produkálni magukat, gondozójukkal szoros kapcsolatot építenek ki, igazán bújósak tudnak lenni. Természetesen a velük való együttlét nem csak pozitív, hanem negatív élményeket is jelenthet. Ha nem vagyunk következetesek és nem figyelünk rájuk, akkor hamar a fejünkre nőhetnek és megpróbálhatnak dominálni minket. Ez a leggyakrabban hangoskodásban, fájdalmas csípésekben nyilvánul meg. Ha megtanuljuk kezelni a problémát – soha ne üssünk meg madarat fegyelmezés céljából – akkor viszont jól kezelhetők lesznek. Akárcsak a többi Poicephalus fajhoz tartozó papagájra, rájuk is igaz, hogy szükségük van magasabb kalciumbevitelre és rengeteg rágcsálnivalóra. Ez utóbbi biztosítására mindenképpen el kell őket látni megfelelő mennyiségű fából készült játékkal. Sajnos, ha unatkoznak – akárcsak a jákók – hajlamosak a tolltépkedésre. Nem szeretnek egyedül lenni (az egyedül tartott madár magányos madár), így a lehetőségekhez képest párban tartsuk, vagy napi több órán keresztül foglalkozzunk vele.
A kongópapagáj élőhelyén elsősorban a fákon található bogyókat, gyümölcsöket és diókat fogyasztja, mint például: Carissa bispinosa, Diospyros lycoides, Elaeis guineensis, Ehritia rigida, Grewia occidentalis, Olea africana, Rhamnus prinoides, Searsia lancea. Ezeket persze nálunk senki sem ismeri, nem kell a nevüket megjegyezni és rohanni a boltokba, mert gyakorlatilag beszerezhetetlenek. Mivel nem lehet beszerezni, így kénytelenek vagyunk ezeket hasonló tápértékű és összetételű anyagokkal helyettesíteni. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy étrendjüknek csak nagyon kis százalékát teszik ki a fűfélék vagy egyéb szemestakarmányok magvai, mivel elsősorban a lombkorona szintjén keresik táplálékukat. A madarak nagy távolságokat tesznek meg az alvóhelytől az élelemben gazdagabb területekig, így szervezetük igényli a magas energiatartalmú táplálékot, emésztésük alkalmazkodott a zsírosabb, olajosabb magvak fogyasztásához. Azonban még a kerti volierben tartott vagy a szobában rendszeresen kiengedett madár sem képes annyi felesleges energiát elégetni mint a vadon élő társaik. Ezen okból kifolyólag csínján bánjunk az olajos magok adagolásával. Lényegesek a gyümölcsök, azokból pedig elsősorban a magas flavonoid tartalmúakat részesítsük előnyben. Táplálékuk fele álljon gyümölcsökből és különféle bogyókból, a másik fele pedig jákóknak való magkeverékből, kiegészítve egy kevés dióval és máriatövismaggal. Én a gyári keverékekből a földimogyorót mindig eltávolítom, mivel a jelenlegi feldolgozástechnológia miatt az nagy valószínűséggel tartalmazhat aflatoxint. A fiókák kézzel neveléséhez az aráknak való magasabb energiatartalmú kézinevelő tápot (pl. Kaytee Exact Macaw vagy NutriBird A 19 High Energy) ajánlom.
A kifejlett kongópapagáj 28 cm, súlya 250 - 300 gramm. A fiatal madarakon a jellegzetes vöröses-narancsszínű foltok még nem láthatók, ezek csak később jelennek meg. Az írisz barna (az idősebb madaraknál narancs színű). A nemek külsőre nem ismerhetők fel, ehhez orvosi vizsgálatra van szükség. A hímek talán valamivel robosztusabbak, az íriszük kicsit vörösebb árnyalatú, de még gyakorlott szemmel sem mindig egyértelmű a különbség. A madarak 3 - 4 éves korukra lesznek ivarérettek. Fészekalja 2-5 tojásból áll, az inkubációs idő 25 - 26 nap. A kismadarak lassan fejlődnek, a kirepülésig kb. 10 hétnek kell eltelnie. A madarak a fészkelésnél előnyben részesítik a mélyebb (60 cm körüli) odúkat. Az odú alapterülete 25 x 25 cm, a röpnyílás átmérője 7 cm legyen. A fiókákat 9 milliméteres belső átmérővel rendelkező gyűrűvel kell megjelölni. Ezek a madarak jelenleg Magyarországon bejelentéskötelesek, csak származási igazolással (ismertebb nevén CITES papírral) lehet velük kereskedni.
Ajánlott irodalom:
How to Identify Trees in Southern Africa by Braam Van Wyk
Trees of Southern Africa by Keith Coates Palgrave