A kalcium fontossága a madarászatban

Grit galamboknak - fotó: Puhl Dóra
Kifejezetten a galambok számára készült nagyszemű grit.

Sokan nem is gondolják, hogy a kalciumnak milyen fontos szerepe van madaraink egészségének megőrzésében. Nem csak a hiánya, de a túladagolása is komoly problémákat okozhat. Most biztos néhányan elhúzzák a szájukat. Ugyan már, a kalciumot nem lehet túladagolni! Sajnos az az igazság, hogy lehet. A mai modern készítmények könnyen felszívódó kalciumot (calcium gluconate) tartalmaznak. Az emésztőrendszerben található “kalcium gáton” így átjut, és bekerül a madarak szervezetébe. Ha egy tojónak a tojásrakási időszakban túl sok ilyen kalciumot adunk, a szervezetében megemelkedik a kalcium szint. A tojásrakáskor ahhoz, hogy a csontokból kalciumot tudjon felszabadítani, szükséges, hogy a vér kalciumszintje leessen. Ennek hatására a mellékpajzsmirigy termelte parathormon, a csontbontó sejtek segítségével aktiválja a csontokból a kalcium tartalékokat, és a madár 24 órán belül olyan mennyiségű kalciumot mozgósít, mint amire egy emlős csak egy hónap leforgása alatt lenne képes. Csakhogy a folyamatosan adagolt, gyorsan és könnyen felszívódó kalciumkiegészítő miatt, a parathormon képződése nem vagy nem kellőképp aktivizálódik. A madár nem képes elegendő kalciumot felszabadítani, ami a tojásrakáshoz szükséges, így pontosan az történik mintha kalcium hiánya lenne: tojásvisszamaradás alakul ki. Ha maga a tojás nem is fejlődik rendellenesen, van egy másik veszély. A vér relatív magnézium szintje magas lesz, ami az izmok elernyedéséhez vezet. A madár nem lesz képes kipréselni magából a tojást. Mindkét esetben a tünetek megegyeznek a klasszikus kalciumhiány következtében kialakult tojásvisszamaradás tüneteivel. Mit tesz ilyenkor a jóindulatú madarász? Még több, még hatékonyabb kalcium készítményt fog adni, amivel csak növeli a bajt.

Hogyan lehet elkerülni a 22-es csapdáját? Először is bízzuk a madarakra, hogy mennyi kalciumot akarnak fogyasztani. Ha szükségét érzik és van előttük megfelelő kalcium kiegészítő, akkor enni fognak belőle. A természetes kalciumforrás nem képes túladagolást okozni (a bélrendszerből csak az oldott kalcium szívódik fel a D-vitamin segítségével). A madarak is érzik, hogy mire van szükségük és amennyiben az a rendelkezésükre áll, úgy fogyasztani fognak belőle. Csak nagyon ritka, kivételes esetben fordulhat elő, hogy oldott kalcium segítségét kelljen igénybe venni. Változatos, kiegyensúlyozott táplálással és a madarak számára mindig rendelkezésre álló kalciumos kiegészítőkkel (optimális esetben az úgynevezett madár grittel) nem kell tartanunk az ilyen problémáktól.

Ha valaki most azzal nyugtatja magát, hogy nem kell félnie, hiszen nem tenyészti a madarakat, akkor gondoljon csak az angolkór (rachitisz) néven elhíresült hiánybetegségre. Minden élőlénynek szüksége van a kalciumra, a tollváltási időszakban a madaraknak ez az igénye ráadásul megnő. Bizonyos fajok kalciumszükséglete pedig már eleve az átlagosnál is magasabb (gondolok itt elsősorban az afrikai fajokra mint pl a jákó vagy a szenegáli papagáj).

És akkor essék szó a kalcium hiányról (hipokalcémia) is. A kalcium hiánya talán a leglátványosabban – és a leggyakrabban – a tojóknál jelentkezhet a tojásrakási időszakban. A tojások a kalcium hiány miatt nem képesek teljes mértékben kifejlődni a madár petefészkében, a tojás héja túlságosan vékony vagy gumiszerűen puha. A madár hiába erőlködik, nem képes a tojást letojni, pontosan annak lágy héja miatt. Ilyenkor ha nem segítünk rajta, rövid idő alatt elpusztulhat. Az elakadt tojást állatorvosi beavatkozással lehet eltávolítani a legsikeresebben, de végszükség esetén magunk is megpróbálkozhatunk vele. A madarat meleg helyre kell tenni (~35 °C), a kloákájába egy csepp étolajat kell bejuttatni. Ha még ezek után sem képes a tojástól megszabadulni, akkor nagyon óvatosan, apránként ki lehet masszírozni az elakadt tojást, de ezt csak tényleg végszükség esetén próbáljuk meg, mert könnyen előfordulhat, hogy a páciens nem éli túl a beavatkozást. Azonban ha nincs más választásunk, akkor jobb megpróbálni segíteni, mint tétlenül szemlélni a szenvedését. Ezek után mindenképpen javítani kell a kalcium ellátásán, mert az a kevés ami volt a szervezetében az pont a tojásrakással ürült ki belőle, ha nem kap utánpótlást, akkor a problémát csak elnapoltuk, nem megoldottuk.

A másik kalciumhiány okozta probléma vagy tetániás görcsök formájában jelentkezik, vagy agyvérzés szerű tüneteket produkál. Mindkettő gyors beavatkozást igényel, a madarat valamilyen oldott kalciumot tartalmazó folyadékkal sürgősen meg kell itatni. Ez lehet “Calcimusc” kalciumos injekció egy kevés vízzel hígítva vagy a madarászatban használatos könnyen felszívódó kalciumot és D-vitamint is tartalmazó valamelyik táplálékkiegészítő. Az itatásnál természetesen nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy a madár félrenyeljen.

Kalcium folyamatos pótlására folyékony vagy por alakú készítményeket lehet használni. Az egyik ilyen a gazdaboltokban és állatpatikákban is megvásárolható ÁP-17 nevű készítmény. Eme remek termék nem túl fantáziadús neve az "Ásványi Premix" szóból és a 17% foszfor tartalomból született. De amilyen egyszerű a neve, legalább annyira hatékony is ez a szer. Eredetileg háztáji haszonállatoknak készült, de tökéletesen alkalmas a hobbi madarak kalcium szükségletének kielégítésére is. A kifejezetten baráti árért cserébe – a legkisebb kiszerelés 2 kg – egy ideális arányban kalciumot és foszfort tartalmazó por állagú készítményt kapunk, amit a táplálékhoz keverhetünk vagy akár egy külön edényben kínálhatunk fel fogyasztásra. Azt se feledjük, hogy hiába adunk ideális arányban kalciumot és foszfort, ha mellette nem jutnak elegendő D3-vitaminhoz, az egész semmit sem ér.

A GRIT (más néven madárkavics, madárhomok) az egyik leggyakrabban használt kalciumos kiegészítő. Segítségével nem csak kalciumot juttatunk a madár szervezetébe, hanem elvileg biztosítjuk a megfelelő emésztéshez szükséges apró kavicsokat is. A grit a leggyakrabban kagyló őrleményt vagy mészkőszármazékot (zeolit) tartalmaz. Emellett porózus szerkezetű apró kavicsok is találhatók benne. Mivel a madaraknak nincs foguk, az ételt nem képesek megőrölni, az emésztéshez viszont fontos, hogy az minél pépesebb állagú legyen. A lenyelt táplálék először a mirigyes gyomorba (pars glandularis) jut, ott emésztőnedvekkel és enzimekkel keveredik. Innen továbbhaladva a zúzába (pars muscularis ventriculi) érkezik. A kavicsok itt, a zúzó gyomorban jutnak fontos szerephez. Segítségükkel és a zúza erős izmaival őrlődik szét még alaposabban az étel. Az apró kavicsok (gasztrolit) hiányában a zúza nem képes tökéletesen ellátni feladatát, a madár emésztése nem lesz megfelelő, a tápláléknak arányaiban kisebb részét képes hasznosítani. Legalábbis a természetben, a vadon élő madaraknál ez így van.

Több internetes fórumon is láttam már hozzászólásokat, hogy teljesen felesleges apró kavicsot adni a madaraknak, azok a fákon keresik a táplálékukat, ott nincs kavics, különben is meghámozzák a magokat, az meg már emészthető. Sajnos azonban ez így nem fedi teljes egészében a valóságot. Viszont a probléma nagyon is valós és összetett. Hovatovább még az is elképzelhető, hogy mindenkinek igaza van és mégsem. Ugyanis a madarak nem véletlenül esznek kavicsot, hanem tudatosan; így ha a fán nincs, bizony le fognak menni érte a földre. Ráadásul a madarak zúzógyomrának fejlettsége pontosan megmutatja mekkora szüksége van az adott fajnak a táplálék őrlésére. A ragadozó madaraknak fejletlen a zúzájuk, a rovarevő, nektárevő, lágyevő madaraknak úgyszintén. Ugyanakkor a papagájok többségének – de nem mindegyiknek – fejlettebb izmokkal rendelkező zúzógyomra van, ami már önmagában ellentmond annak, hogy nem lenne szükségük a táplálék további puhítására. Természetesen a túlzott vagy a nem megfelelő minőségű grit fogyasztása tényleges kockázatokkal járhat. Amerikában évente állítólag több száz kedvtelésből tartott madár pusztul el a nem megfelelő kavics vagy kőzúzalék fogyasztása miatt (zúza perforáció). Ennek a problémának  a gyökere azonban máshol található. A kézzel nevelés során a madarakat ugyanis egy híg, tejszerű vagy annál csak egy kicsit sűrűbb folyadékkal táplálják, aminek következtében a zúza nem tud kifejlődni, nem erősödik meg a fiókákban. Ezért aztán az így nevelt madarak zúzája – a vadonélő társaikéhoz viszonyítva – gyenge és fejletlen lesz a felnőtt kor elérése után is. Ezt az elvékonyodott, elsatnyult zúzát könnyen perforálhatja egy élesebb kavics. Ezért csak minőségi, apró szemű, szilánkos darabokat nem tartalmazó grit-et szabad használni, kézzel nevelt madarak esetében pedig célszerű teljesen mellőzni. A nem kikelésük óta kézzel nevelt madaraknak – amennyiben megfelelő és minőségi termékeket használunk – véleményem szerint nyugodtan adhatunk grittet, ilyenkor nemigen lehet káros mellékhatása. De semmiképp se adjunk közönséges homokot, durva kőzúzalékot, kagylóőrleményt vagy az építkezéseknél használatos sódert! Ezek tökéletesen alkalmatlanok erre a célra, ezekkel tényleg csak árthatunk a madarainknak. Közben persze ne feledjük el azt sem, hogy a megfelelő, változatos táplálék tartalmazza a szükséges kalcium mennyiséget és a kalcium pótlására vannak másfajta anyagok is.

A témával kapcsolatos irodalom:

  • Poult. Sci. July 2008 vol. 87 no. 7 1353-1357 (High Dietary Calcium Causes Metabolic Alkalosis in Egg-Type Pullets)
  • Roma Subramanian, Evolving a Parrot’s diet, BirdTalkMagazine
Megosztás