Szotyola (a napraforgó magja)

A szotyola, szotyi, vagyis a napraforgó (Helianthus annuus L.) magja, a madaraknak szánt magkeverékek legtöbbjében helyt kapott. Kiemelkedő a B1, B2 és az E-vitamin tartalma, igen sok benne a foszfor és az átlagosnál több a kalcium. Energiatartalma – akárcsak a többi olajos magé – jelentős. Sajnálatos módon relatív olcsósága és magas tápértéke miatt sokszor túl magas arányban etetik a madarakkal, pedig magas vas és zsírtartalma miatt egyes fajoknál komoly máj- és emésztési problémákat okozhat. Ugyanakkor, például a dél-amerikai fajok esetében (amelyek eleve magasabb olajtartalmú táplálékhoz vannak szokva), nyugodtan lehet az átlagnál kicsit nagyobb mennyiséget is adni belőle. A benne található zsírsavak nagyobb részt többszörösen telítetlen zsírsavak (kb. 60-70%), tehát megfelelő arányban adagolva egészséges és hasznos, de túlzásba véve viszont káros hatással lehet madaraink egészségére.

Eleinte dísznövény volt, később takarmányként hasznosították. Azonban a magasabb olajtartalmú hibridek megjelenésével egyre inkább haszonnövényként kezdték termeszteni. Az évek során számos fajtát nemesítettek ki, a különféle típusokat a maghéj színe alapján lehetséges megkülönböztetni.

Csíkos napraforgó: Elsősorban étkezési célra termesztik. 100g napraforgóbél ~40g olajat tartalmaz. A gyári magkeverékekben is ezt a fajtát találjuk.

Fekete napraforgó: Elsősorban a napraforgó olaj miatt termesztik. Magasabb az olajtartalma az összes többinél, ez akár 50-60% is lehet. Takarmányozási vagy étkezési célra emiatt nem alkalmas. Esetleg csíráztatva, kis mennyiségben adható a madaraknak.

Fehér napraforgó: Nevezik még dísz napraforgónak vagy afrikai napraforgónak is. Talán ennek a legalacsonyabb az olajtartalma (kevesebb mint 37%). Sajnos ez a legdrágább, az ára akár a többszöröse is lehet mint a többinek. A kakaduknak szánt, olajos magban szegény gyári keverékekben találkozhatunk vele a leggyakrabban.

Megosztás