Az alábbi megállapítás a legnagyobb ezzel a fajjal foglalkozó közösségi portálról származik, és szerintem ez a lehető legtömörebb és legpontosabb megfogalmazása annak, hogy milyenek is ezek a papagájok.
Egy adag a jákó intelligenciájából, egy molylepke figyelme, és egy kétéves cukrozott müzlit reggelizett kisgyermek hiperaktivitása.
Külföldön igencsak népszerűek a papagájtartók körében, mivel kifejezetten jó megjelenésűek, borzasztó kíváncsiak és kis termetük ellenére nagyon bátrak. Különösen a kézzel nevelt példányok tudnak hihetetlenül kedvesek lenni. Igaz, valószínűleg nincsenek tisztában a nem szó jelentésével, de ha mégis, akkor sem érdekli őket. Ha egyszer valamit a fejükbe vesznek, nehéz őket attól eltántorítani. Ugyanilyen lehetetlen feladatnak tűnik a figyelmüket tartósan lekötni, emiatt nehezen idomíthatóak. Mivel nagyon bájosan tudnak szemtelenek lenni, így sokan rajonganak értük — bár kétségtelen, hogy nem könnyű velük az együttélés. Nem valami jó repülők, viszont előszeretettel használják az erős lábaikat. Szeretnek lógni a különböző tárgyakon és a kalitka rácsain. Gyakran nagyon mókásan ugrálva közlekednek, ez a fajta viselkedés igen jellemző rájuk. A másik gyakori dolog, hogy az emberekre vagy a bútorra kapaszkodva a fejüket dörzsölik mindenhez. Azon sem szabad meglepődni, hogy az odúban alvó sapisok néha a hátukon fekszenek és eközben a lábaik az ég felé meredeznek. Ennyi "cukiság" mellett negatívumként csak annyit lehet felhozni, hogy nem túl ügyes hangutánzók és kifejezetten hangosak, zajosak tudnak lenni a nap nagyobbik részében ha úgy tartja a kedvük. Magas mozgásigényük miatt csak nagyméretű kalitkában vagy szobai röpdében érzik jól magukat. Szeretnek fürdeni, ezt permetezéssel vagy egy lapos fürdetőtállal tudjuk biztosítani a számukra. Hosszú életű madárkák, megfelelő tartás és táplálás mellett akár 25-30 évig is elélhetnek.
Táplálásukhoz tökéletesen megfelelnek a dél-amerikai madaraknak való magkeverékek (pl. az amazon keverék). Bár nem kell tartanunk az elhízásuktól — mivel ezek a madarak ledolgoznak minden felesleget — azonban ha nem biztosítunk a számukra elegendő mozgási lehetőséget, akkor komoly egészségügyi problémáknak nézhetünk elébe. A magkeverék mellé adjunk nekik mindig magas arányban friss gyümölcsöt, csíráztatott magokat is. Mivel a természetben időnként elkapnak nagyobb rovarokat, így néhanapján meg lehet kínálni őket valami rovarcsemegével vagy rovarevőknek készült lágyeleséggel. Ezeknek a papagájnak van egy érdekes ökológiai szerepük, az élőhelyükön ugyanis nagyon szeretik eszegetni a Platonia insignis 5-7 cm körüli rózsaszínű virágait, nyalogatják annak édes nektárját. Azonban ez egy Ornithophilous növény, azaz beporzása a madarak segítségével történik. Így a papagájok torkosságának köszönhetően egyúttal a virág beporzása is bekövetkezik. Lakásban való tartásuknál érdemes arra odafigyelni, hogy nagyon szemetelnek, a maghéjakat, a gyümölcsdarabokat előszeretettel dobálják ki a kalitkájukból. Nálam több méterre képesek voltak kihajigálni az etetőjükből a kajadarabkákat. Néha már az az érzésem volt, hogy egymással versenyeznek, hogy ki tudja messzebbre dobni.
Tenyésztésük már korántsem ennyire egyszerű. Sikeres tenyésztőkkel konzultálva nekem az a véleményem, hogy bár nem feltétlen szükséges, de sokat számít, ha egy párnál több madár van a tenyészetben. A másik pár(ok) közelsége, látványa jótékony hatással van a sapisok szaporodási kedvére és hajlandóságára. Ivarérettségüket 3 éves korukra érik el, de gyakorta előfordul, hogy csak jóval később következik be az első költés. A nemeket csak DNS alapú vagy endoszkópos ivarmeghatározással lehet megkülönböztetni. Egy fészekalj 3-4, ritkábban 5 tojásból áll, melyeket kétnapos időközökben tojnak le. A tojások mérete 30 mm x 25 mm. Az inkubációs idő 26-28 nap, a frissen kikelt, alig pelyhes kicsik 7-8 g súlyúak. Etetésükben mindkét szülő aktívan részt vesz. A fiókákat kb. 15-18 napos koruk környékén kell gyűrűzni 7.5 mm belső átmérőjű zárt gyűrűvel. Lassan fejlődnek, a kirepülésig 70 napnak is el kell telnie. A szülők sokáig etetik a kirepült kicsiket, velük szemben még később sem agresszívek. Odúnak egy 25 x 25 cm belső átmérőjű, 50 cm magas és 7-8 cm körüli röpnyílással ellátott rönkodú a legjobb. Mivel odúlakó madarak, így az odút egész évben fent lehet hagyni náluk, éjszaka mindig benne alszanak. Nálam, amíg nem volt bent az odú, rendszeresen lepotyogtak az alvórúdról, mert még éjszaka is lökdösődtek, civódtak egymással. Ha nincs rönkodú, akkor érdemes az odút vastag, kemény fából készíteni, mert különben könnyen és gyorsan szétrágják.
Nagyméretű szobai röpde vagy kerti volier szükséges a tenyésztéshez. Bár hallottam sikeres próbálkozást kolóniában történő tenyésztésükről (egy több mint 30 légköbméteres kerti volierben), de agresszív, territoriális viselkedésük miatt ezt én mégsem ajánlanám. A kerti volierben, fagymentes helyen tartott madarak nem kezdenek költésbe a tél közepén, de a szobában, melegben tartott társaik december körül letojhatnak. A nem vadonfogott madarak viszont gyakorlatilag az év bármely szakában költhetnek, ezt a táplálásukkal próbálhatjuk befolyásolni (lágyeleség, csíráztatott magok). Megfelelő tartási körülmények és jó idő esetén, akár évi kétszeri költés is lehetséges.
A feketesapkás papagáj (Pionites melanocephalus) Brazília, Kolumbia, Ecuador, Guyana, Peru és Venezuela területén honos. Feje teteje és tarkója (sapkája) fekete, a szeme alatti csík zöld. A fiatalok színe halványabb, mellényükön a fehér nem hófehér, hanem piszkos szürke. Az íriszük ivarérett korukra lesz vörös. Roppant tetszetős kinézetű madárka. Testnagysága a szenegáli papagájéval nagyjából megegyező (23 cm), a súlya 160-170 gramm.
Alfajai:
- feketesapkás papagáj (Pionites melanocephalus melanocephalus)
- fakó feketesapkás papagáj (Pionites melanocephalus pallidus)
A rozsdássapkás papagáj (Pionites leucogaster) Bolívia, Brazília és Peru területén él. Sapkája rozsdavörös színű, combjain a toll citromsárga, lábai rózsaszínűek. Külsőre minden másban megegyezik a feketesapkással. Ritkábban tartják házikedvencként, pedig tartásuk, tenyésztésük teljesen megegyezik a feketesapkás papagájéval. Talán a fiókák fejlődése valamivel tovább tart, a kirepülésig 75-80 napnak kell eltelnie.
Alfajai:
- rozsdássapkás papagáj (Pionites leucogaster leucogaster)
- fehérhasú rozsdássapkás papagáj (Pionites leucogaster xanthomerius)
- sárgafarkú rozsdássapkás papagáj (Pionites leucogaster xanthurus)
Jelenleg alig pár színmutáció ismert, ezeket sem sikerült még a tenyésztőknek rögzíteni. Az alábbi színmutációkkal lehet találkozni: szürke, dilute, fahéj, kék. Ez utóbbi egy recesszíven öröklődő mutáció és a feketesapkás papagájoknál jelentkezett először. A mutáció rögzítésében kiemelkedő sikereket ért el egy ausztrál tenyésztő: Ian Adcock.