A varjúfélék (Corvidae) családjába a szajkók, szarkák, csókák, varjak és hollók tartoznak. Közös jellemzőjük az egyenes, erős csőr. A nemek egyformák, külsőre nehezen lehet őket megkülönböztetni. Jellemző rájuk még a fejlett logikai képesség, a kognitív tanulás és az összetett (szekvenciális) tárgyhasználat. Mindenevők (omnivora).
Mit keresnek ezek a kutya közönséges madarak az egzotikus szobamadarak között? Egyrészt a sarkkörök kivételével egész világon (így az egzotikusabb helyeken) is megtalálhatóak. Másrészt ha jobban megnézzük őket, akkor nagyon is szépen néz ki egy szajkó, de még a maga fekete-fehér egyszerűségében is elegáns a szarka. Nem utolsó sorban pedig, régen amikor még a papagájok és egyéb megfizethetetlenül drága egzotikus díszmadarak elérhetetlenek voltak, a magyar ember a vásárban szarka, varjú, szajkó fiókát vett és tartott a maga örömére. Még Móra Ferenc is írt a háznál tartott beszélő csodaszép mátyásmadárról.
Sajnos ma már valahogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, pedig itt vannak az orrunk előtt és a velük való foglalatosság, tartásuk pont annyi örömöt rejthet magába mint amennyit a távoli vidékekről származó trópusi madaraktól kapunk. Csak ami a szemünk előtt van azt valahogy nehezen vesszük észre...
Nem kell fészket fosztogatni, hogy ilyen madárhoz jussunk. Magyarországon ezen madarak jó része dúvadnak minősül és néhány helyen (apróvadas területeken, fácántelepek környékén) még a fészkelési időben is szabadon gyéríthető. Ezen példányok közül néhányat megmenthetük saját célra, házikedvencnek.