Amikor 1455-56-ban az olasz származású Alvide da Ca' da Mosto Afrikában járt, a Gambia folyó környékén nagy számban figyelt meg kb. rigó nagyságú (23cm) papagájokat, amikről az utazásáról írt könyvében is említést tett. Ezek a madarak a szenegáli papagájok voltak, így az ezekről készült írás a legrégebbi dokumentáció, ami papagájokról szól.
A szenegáli papagáj egy kedves, szeretni való, kifejezetten értelmes madár, melyre kevésbé jellemző a tolltépés vagy a búskomorság és igen népszerű a papagájtartók körében. De sajnos Magyarországon még nem, mert itt nálunk szinte alig ismerik. Ez valószínűleg betudható annak, hogy egy időben meglehetősen sok vadon befogott és olcsón piacra dobott példány érkezett az országba. Ezek igencsak félősek voltak, nem lehetett megszelídíteni őket és különösen érzékenyek voltak a zavarásra a szaporodási időszakban. Talán az ezen példányok tartása és tenyésztése során elszenvedett kudarcok miatt foglalkoznak ilyen kevesen nálunk ezzel a fajjal. Pedig előnyös tulajdonságai révén, szobai tartásra az egyik legalkalmasabb papagáj faj. Akár panellakásban is tartható, mivel nem túl erős a hangja, nem jellemző rá a zajosság, és kevésbé szemetel annyira mint a hozzá hasonló méretű papagájok többsége. Ezt a madarat szokták még “törpe jákónak” is nevezni, utalva kimagasló intelligenciájára. Éppen ezért rengeteg játékról kell gondoskodni a számára, amivel lefoglalhatja magát. Jól tanítható, egy Kili nevű szenegáli papagájjal állították fel a nem hivatalos madáridomítási világrekordot (minél több trükk minél rövidebb idő alatt végrehajtva).
Három alfaja ismert. A törzsalak (Poicephalus senegalus senegalus) mellénye citromsárga, a keleti szenegáli papagáj (Poicephalus senegalus mesotypus) mellényének színe narancsszínű, míg a piroshasú szenegáli papagáj (Poicephalus senegalus versteri) mellényének a színe már egészen vöröses árnyalatú. A fiatalok írisze sötétbarna, egy éves korukra azonban kisárgul. Ivarérettségüket 2 éves, tenyészérettségüket kb. 3 éves korukra érik el, de beszámoltak már olyan párról is amely csak 7 éves kor elérése után költött először. Afrikában a költési idő szeptember második felében kezdődik, de a már fogságban született madaraknál ez gyakorlatilag az év bármely szakában előfordulhat.
Sajnos, idehaza az emberek többségét nem érdekli az alfajok keresztezésének a problémája, így sokszor a fenti három alfaj átláthatatlan hibridizációját tapasztalhatjuk a nem átgondolt tenyésztés következményeként. Szerencsére azért vannak kivételek is.
A nemek megkülönböztetése csak állatorvosi vizsgálat (DNS teszt vagy endószkóp) segítségével lehetséges. A mellényen látható „V” méretéből (tojóknál ez nagyobb) illetve a farok alsó fedőtollainak színéből (hímeknél tiszta zöld, tojóknál sárga vagy néha kissé sárgás-zöld) lehet ugyan következtetni a madár nemére, de sajnos még gyakorlott szemmel sem teljesen biztos az eredmény.
A szenegáli papagáj szeret fürdeni, igényli a magas páratartalmat. A kerti röpdében megfigyelhető, amint a nyári langyos záporokban nagy élvezettel áztatja magát. Mivel a természetben a fészke vízpartokon, párás erdőkben a fák odvában található, valószínűleg a tojásoknak is szükségük van a magasabb páratartalomra. Emiatt (és rágcsálós természetéből adódóan) a legjobb számukra egy természetes rönkodú melynek belső alapterülete 25x25 cm, magassága 40-50 cm. A röpnyílás átmérője 7-8 cm. Röpdéjük csendes, árnyékos helyen legyen, és a költőodút még ezen belül is a legcsendesebb, legvédettebb sarokba kell elhelyezni.
Táplálásánál figyeljünk arra, hogy bár kicsit válogatós, de ugyanakkor hajlamos az elhízásra, ha nem tudja lemozogni a felesleget. A túl sok napraforgómag helyett inkább több szeklicét keverjünk a magok közé és sok gyümölcsöt, zöldséget és csíráztatott magokat adjunk nekik. Érdemes a szezonális dolgokkal kísérletezni, de avokádót soha, semmilyen körülmények között ne adjuk a madarainknak, mert az mérgező számukra. Ugyanígy kerülendő az alma, körte, barack, szilva, cseresznye magja is. Bár sokak szerint megfelel nekik a törpepapagájos keverék, én inkább a következő magkeveréket ajánlanám: 2 rész törpepapagáj magkeverék, 2 rész kanári magkeverék, 1 rész fehér köles, 2 rész hántolt zab, 1 rész szeklice, 1 rész csíkos napraforgó. Ez még kiegészíthető egy rész máriatövismaggal is, amit a legtöbb madár nagyon szeret, ráadásul szilibinint tartalmaz, ami egy kiváló májvédő és méregtelenítő anyag. Mint a legtöbb afrikai papagájfaj, a szenegáli papagáj is magasabb kalciumtartalommal rendelkező táplálékot igényel. Ezért különösen fontos, hogy folyamatosan legyenek előtte ásványi kiegészítők.
Bár a madár kicsi, a mozgásigénye mégis nagy. Ha tudjuk biztosítani a napi szobai repkedést, akkor egy átlagosnak mondható nagypapagáj ketrec megfelelő egy madár számára. Párban tartva azonban már legalább két köbméteres szobai kalitot vagy kerti röpdét javaslok.
Mivel a rágásigényük is kiemelkedően magas (igazi kis fafaragó művészek), emiatt a legjobb, ha olyan fa játékokat teszünk be nekik, amiket szétrághatnak. A rágásigény kielégítésére nagyon jól bevált módszer a fűzfaág, ami nem tartalmaz se gyantát, se csersavat, viszont van benne egy természetes antibakteriális anyag (katechin, szalicin), ami még jót is tesz a madarak egészségének.
Tojása fehér, kissé ovális 2,9 - 3,0cm a hossztengelye és 2,2 - 2,4cm az átmérője, súlya pedig 9g körüli. Egy fészekalj 2-5, átlagban 3 tojásból áll. A tojó a második tojás után elül a fészken, a hím eteti. A későbbiekben mindkét szülő részt vesz az utódnevelésben. Az inkubációs idő 27-28 nap. A frissen kikelt fióka 5.5 - 6g, egyhetesen már 20g, két hetes korában megközelítőleg 50g. A 7mm-es belső átmérőjű gyűrűt ekkor, két hetes kor környékén kell feltenni, de ez a fejlődés ütemétől is függ. Ha sok a fióka, úgy egy picit csúszhat ez az időpont. Gyorsan nőnek, erre érdemes odafigyelni, mert lehet a gyűrű reggel még felmegy, de estére már nem biztos, hogy sikerül felhúzni. A kicsik 9 hetes kor környékén repülnek ki, ekkor a testsúlyuk eléri a 140g-ot. A szülők még pár hétig etetik őket.