A szajkó, népies nevén mátyásmadár vagy matyimadár, egész Eurázsiában megtalálható. Nem is olyan régen még elsősorban a bükk és tölgyerdők lakója volt, de mivel élettere egyre szűkül, újabban gyakran feltűnik városokban és parkokban is. Kiváló hangutánzó. Egy alkalommal egy szajkó hosszú perceken keresztül bolondított engem az erdőben, mivel olyan élethűen utánozta a kutyaugatást, hogy bedőltem neki. Hosszas keresgélés után jöttem rá, hogy nem kutya ugat, hanem egy szajkó szórakozik velem. A házi kedvencként tartott madarak képesek az emberi hangot is leutánozni, némelyik igencsak élethűen “beszél”. Egyébiránt a magyar nyelvben a “szajkózza” kifejezés is a szajkó hangutánzó képességére vezethető vissza, mert az eltanultakat képes hosszasan ismételgetni, szajkózni.
Az időjárástól függően március vége felé kezdi meg fészke építését és áprilisban, de legkésőbb május elején a költést. A kialakult párok csak egy szezonra maradnak együtt. Egy fészekalj 4-6 tojásból áll, a tojások kb. 30 mm x 22 mm méretűek. A szülők felváltva kotlanak. A tojás színe a zöldes alapszíntől az olíván keresztül a szürkéig változó, rajta barnás foltokkal, pettyekkel. Az inkubációs idő 17-18 nap, a kirepülésig további 20-21 napnak kell eltelnie. Tapasztalatom szerint a fiókák néha még röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Ilyenkor a környező fák ágain ugrálnak. A természetben élő madarak közel kétharmada nem éri meg az egyéves kort (elsősorban ragadozóknak esnek áldozatul). Várható élettartamuk 15-20 év, de fogságban ennél több, akár 30 év is lehetséges.
Bár a szajkó híre meglehetősen rossz, hiszen könyörtelen fészekdúlónak, fészekpusztítónak tartják, a valóságban ez egy kissé árnyaltabb. Ha madárfészekre bukkan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az abban található kismadarat vagy tojásokat megeszi (ez amúgy jellemző az összes varjúfélére és a mindenevő madarakra), de ez a kártétele nem számottevő. Pontosan tavasszal, amikor a legtöbb madárfióka található a természetben, a szajkó étrendje szinte kizárólag csak rovarokból és a lomberdőket pusztító hernyókból áll (pl. Hyphantria cunea). Ezt egy 1972-es vizsgálat igazolta: a fiókáit etető szajkó tápláléka ebben az időszakban 97%-ban hernyókból és egyéb gerinctelenekből állt (Korodi Gál János). Ezzel a teljesítményével hatalmas szolgálatot tesz az erdőnek, így közvetve az embereknek is. Ősszel, amikor a tölgyerdők makktermése beérik, a szajkók táplálékának nagy részét a makk teszi ki. A madár a későbbi, ínségesebb időkre is gondol, így repedésekbe, kidőlt fák törzsébe, de akár az avar alá is elrejti az összegyűjtött makkot. Meglepően nagy biztonsággal megtalálja később ezeket a raktárakat (élete során akár több mint tízezer rejtekhelyet is használ). Az elrejtett magok egy része időközben kicsírázik, ezt a szajkó tudatosan idézi elő a megfelelő hely kiválasztásával. A kikelő, csírázó magokat aztán elfogyasztja, bár nem mindegyiket, így ezzel a tevékenységével tulajdonképpen az erdő természetes megújulását segíti elő.
A vadon élő szajkó meglehetősen félénk, óvatos madár. Nem úgy a háznál nevelkedett! A megszelídített szajkó ugyanis a pofátlanságig szemtelen tud lenni, ugyanakkor kíváncsi és érdeklődő. Mivel a kiváló hangutánzó képességére már régen felfigyeltek, falun a vásárokban lehetett venni fiókákat, amiket aztán kedvtelésből tartottak. Ezek a fiatal, emberhez szokott madarak annyira szelídekké váltak, hogy nyugodtan el lehetett engedni őket, nem repültek el a porta közeléből (legalábbis amíg nem lettek ivarérettek).
Ha valaki tenyészteni szeretné a szajkót és a fiókákat pedig gyűrűzni akarja, akkor 6,5 milliméter belső átmérőjű zárt gyűrűre lesz szüksége.
Táplálékgeneralisták (azaz mindenevők), így etetésük sem jelenthet különösebb gondot. Azonban érdemes arra odafigyelni, hogy a hústól az ürülékük meglehetősen szagos lesz. Már csak ezért sem jó vízzel felpuhított macskatápot adni nekik. Ha tehát a kellemetlen szagokat szeretnénk elkerülni, akkor célszerű házikoszton tartani őket. Nem kell valami nagyon bonyolult, nehezen elkészíthető receptre gondolni. Az alapot főtt krumpli, tészta vagy rizs adja, ez teszi ki keverék felét. A másik fele 30% reszelt keménytojás (vagy esetleg tojásos gyári lágyeleség), 10% kockára vágott alma vagy bármi idény jellegű gyümölcs és 10% gammarus (teknőseleség, szárított rákocskák). A receptért külön köszönet Gelencsér Viktóriának.