Skip to content

Seregély (Sturnus vulgaris)

Seregély (Sturnus vulgaris)
Seregély (Sturnus vulgaris) - Fotó: Wikipédia

Ha valaki azt hallja: seregély, az esetek többségében azonnal egy kártékony, rikácsoló madárra gondol amit tűzzel-vassal kellene irtani. Pedig nagyot téved. Való igaz a seregély elsősorban az őszi vonulása alkalmával komoly pusztításokat képes véghezvinni a szőlőben, illetve kora tavasszal a gyümölcsösben van minimális kártétele, de az egész évi ügyködése bizony több hasznot hajt mint ami kárt okoz. Igaz, ezt a gazdáknak akik csak az okozott kárt látják nehéz lenne megmagyarázni. A mai világban az az élőlény ami a hasznot csökkenti és a kiadásokat növeli az pusztítandó ellenség. Pedig az elfogyasztott gyümölcs a táplálékának mindössze 5-6 százalékát teszi ki. Az összes többi rovar és apró gerinctelenek (hernyók, hangyák és csigák). A rigó több gyümölcsöt eszik mint a seregély (csak persze a rigó ősszel nem vonul több ezer fős csapatokban és nem szállja meg a szőlőt). Megfigyelések alapján csak ott van mérhető kártétele a szőlősökben, ahol a közelben jelentősebb méretű nádas található (a vonuló csapatok ott pihennek meg), illetve az őszi vonulás útjába esik. Régen bezzeg tudták, hogy a károkozása ellenére is meg kell becsülni ezt a madarat.

Kiválóan szereti a legelőt, ezen a gulyát, ménest és a juhnyájat, meg a kondát. Mindig úgy intézi a keresgélést, hogy a legelő jószág árnyéka ráessék; a turkáló sertések között a sárgyókával együtt az orr közelébe férkőzik, hogy a kitúrt földből a sok kukacot kiszedhesse. De rászáll a jószágra is és buzgón felcserkedik ott, ahol nyüves vagy pondrós. Az állat tudja, hogy a madár javát akarja, és meg sem moccan. Csőrével, mely olyan, mint a felcser csípőcskéje, kifeszegeti a pondrós kelést és kiszedi a nyüvet.
Igaz, hogy alkalomadtán beveszi magát a cseresznyefára, a szederre, no meg a szőlőre és ha felhőnyi, bizony érzékeny kárt is okozhat. De hát ilyenkor kereplővel, vaklövéssel s amivel lehet, riasztani kell. Évi munkája mégiscsak ezerszer több haszonnal jár, mint amennyi kárt okozhat arasznyi időben.

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

Na, jó. Lehet hasznos, sőt az is lehet, hogy hasznosabb mint amennyire káros, de kinek jutna eszébe házi kedvencként tartani? Pedig sokaknak eszébe jutott ez már az idők folyamán. Konrad Lorenz a híres etológus is tartott, kifejezetten okos, jól tanítható, ragaszkodó madárnak írta le. Erről a „Salamon király gyűrűje c. könyvében olvashatunk. De írásos feljegyzések alapján régebben tartottak fogságban seregélyt mint kanárit. Csak a kanári szebben dalol, egyszerűbb a tartása és kevésbé problémás az etetése (igazából a seregélynek sem nehéz, különösen napjainkban, amikor különféle speciális lágyevőknek készült keverékek közül válogathatunk). Tartásában talán a legnagyobb problémát az étkezéséből eredően híg és kissé szagos széklete jelenti, bár ennek mértékét a megfelelő táplálással csökkenteni lehet. Táplálására ne használjunk húst vagy hús származékot, inkább lisztkukaccal, tojásos lágyeleséggel valamint főtt rizzsel és darált magkeverékekkel próbálkozzunk. Ne feledkezzünk meg a fürdési lehetőség biztosításáról sem, a seregély ugyanis imád fürdeni! Sajnos a seregélyt nem becsüljük meg mint hasznos rovarevőt és nem becsüljük meg mint univerzális házikedvencet. Pedig hosszú életű madár lévén sokáig otthonunk lakója lehet (fogságban akár 10-15 évig is elél). Akik tartották már lakásban, azt beszélik nagyon ragaszkodó, gazdáját messziről felismeri, a megtanult hangokat, szavakat következetesen a megfelelő szituációkban használja. Igazi mindenes „all in one” kismadár: utánozza más madarak énekét, képes megtanulni beszélni, okos akár a nagypapagájok és könnyen tanítható. Annyira szelíd, hogy akár a kertben szabadon is tartható, este visszamegy a helyére aludni.

Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna a fogságban, mint a seregély. Ezentúl fölötte tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is; gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély. Már Plinius meséli, hogy Nero és Britannicus gyermekkorukban beszélő seregélyeket tartottak fogságban.

Alfred Brehm: Az állatok világa

Ez a szélsőségesen megítélt kis madárka a fák odvába, elhagyott harkályodúba, épületek üregeibe építi fészkét. Egy költés során az 5-7 halványkék tojáson 12-13 napig kotlik a tojó. Évente általában csak egyszer költ, de ritkán hallani másodköltésről is. A felnőtt madár 21 cm, súlya 75-90 gramm. Ha valaki gyűrűzni szeretné a fiókákat, akkor 4,5 milliméteres belső átmérővel rendelkező gyűrűre lesz szüksége. A madarak tavaszi nászruhája színpompás zöldes, bíbor-vöröses fényben játszó. Akik nem ismerik, ilyenkor csak néznek, hogy vajon mi lehet ez a csodálatos madár. A hím egy magaslatra kiülve próbálja kiszemelt párját énekével – melyre leginkább a kakofónia kifejezés a jellemző – elcsábítani. Ha a kiszemelt tojó figyelmét felkeltette, kis ajándékkal próbál kedveskedni neki. Ez seregély szemmel nézve bizonyára nagyon csábító: egy kövér hernyó vagy szöcske.

 

Felhasznált irodalom:

Szijj József - A SEREGÉLY  TÁPLÁLKOZÁSBIOLÓGIÁJA ÉS  MEZŐGAZDASÁGI  JELENTŐSÉGE (Aquila: 1956-57, 71-100 oldal).

Megosztás