Az utóbbi évtizedekben a papagájok nagyon népszerűek lettek a hobbi madártartók körében. Ehhez hozzájárult, hogy a kínálatban már igen egzotikus példányokat is fellelhetünk és szerencsére a tartásukkal kapcsolatos ismeretek is egyre jobban elérhetővé váltak (ebben nagy szerepe és érdeme van az internetnek).
A papagájok közül különösen kitűnik vonzó viselkedésével, érdekes szokásaival és színével a nemespapagáj. Az „Eclectus” egyetlen fajból áll, ami 10 alfajra oszlik. Bár mindegyik alfaj megtalálható tenyészetekben, de a legelterjedtebb a pápua nemespapagáj (Eclectus roratus polychloros), a salamon-szigeteki nemespapagáj (Eclectus roratus solomonensis) és érdemes itt megemlíteni még a halmaherai nemespapagájt (Eclectus roratus vosmaeri). Az alfajok kinézetre nagyon hasonlóak, a tojókat lehet talán még a legkönnyebben megkülönböztetni, de a hímek annyira egyformák, hogy néha a szakembereket is elbizonytalanítják. Persze nem ez az, ami miatt olyan különlegesek. Ezek a madarak ugyanis teljesen felborítják az evolúciós papírformát. A nemespapagájok szexuálisan dimorph madarak. Ez azt jelenti, hogy a hím és a tojó külsőre jól megkülönböztethető egymástól. De nem is akármennyire. Ez a különbség ugyanis annyira szembetűnő, hogy sokáig azt hitték két külön faj egyedeiről van szó. A tojó ugyanis élénkvörös, míg a hím javarészt zöld színű. Eleinte amikor tenyészteni próbálták őket, a piros madarat pirossal, a zöldet pedig zölddel raktár „párba”. Persze szaporulatra aztán hiába is vártak. Ennek a feltűnő színkülönbségnek az az oka, hogy míg a tojók idejük nagy részét az odúban töltik, addig a hímek egész nap az erdőben a lombok között keresik a táplálékot. Így a zöld jól álcázza őket a ragadozók elől, míg a piros messziről látható jelzés a hímeknek. De nem csak a színbeli eltérés az, ami érdekessé teszi ezeket a papagájokat. Náluk a tojók a dominánsak, erős területvédő hajlamaik vannak, és nem épp hűségesek. A költési időszakban a csapatostul érkező udvarlók mindegyikétől elfogadják a táplálékot és párzanak is velük. Ha valamelyik udvarlójuk túl sokáig időzne az odúnál vagy nem távozna elég gyorsan, bizony könnyen megtéphetik. Fogságban ezért vigyázni kell a tojók agressziójával, ha túl kis helyen vannak a párok, ez akár a hím életébe is kerülhet.
Sajnálatos módon elég nagy problémát jelent, hogy manapság nem lehet tisztavérű madarakat beszerezni, így a tenyészetekben a különböző alfajokat egymással keverve tenyésztik. Ez egy komoly probléma, egy magára valamit is adó tenyésztőnek az ilyesmire illene odafigyelni. Amennyiben lehetőségünk van rá, igyekezzünk olyan helyről beszerezni leendő madarunkat, ahol a tenyésztő tisztában van a madarainak származásával és próbálja elkerülni az alfajok keresztezését a tenyésztés során.
Házi kedvencként a nemespapagájoknak számos előnyös tulajdonságuk van. Főként a hímeket szeretik lakásban tartani, mivel azok nem agresszívek, gondozójukhoz jól kötődnek. Külön szerencse, hogy ezek a papagájok nagyon minimális tollport termelnek, így azok is tarthatják, akik kissé allergiásak a tollporra. Szép színeik, nagy termetük, remek hang és beszédutánzó képességük ideális házi kedvencé teszi őket. Ugyanakkor ezek a madarak meglehetősen hangosak is tudnak lenni, de megfelelő tartás és szocializáció mellett ritkán hallatják erős, rekedt kiáltásukat. Hobbi célokra mindenképpen a kézzel nevelt madár beszerzése javasolt. Csak megbízható tenyésztőtől vegyünk, aki törődik a madár szocializációjával, mert egy vad nemespapagáj nem épp az ideális lakótárs.
Ha már a tartásuk mellett döntöttünk, érdemes egyszerre egy párt beszerezni. Így lehetőségünk van ennek a csodálatos madárnak viselkedését „duplán megfigyelni”. Arra vigyázzunk, hogy a hím legyen az idősebb, így meg tudja majd védeni magát a tojó esetleges erőszakosabb megnyilvánulásaitól. Nem kell félni, hogy a párban tartott madarak majd figyelmen kívül hagyják az embert, mivel a természetben sincs ezeknél a madaraknál a párok között erős kötődés és a párzási időn kívül nem fordítanak egymásra különösebb figyelmet. A madarak közötti agresszió csökkentése és a mozgásigényük kielégítése céljából, a lehető legnagyobb kalitot biztosítsuk számukra (olyan hiba ugyanis nincs, hogy egy kalitka vagy volier túl nagy lenne). A lakásban történő tartás esetén megfontolandó az is, hogy esetleg mindkét madárnak saját ketrecet biztosítsunk. De bármekkora is az a kalit vagy szobai röpde, mindenképp adjunk lehetőséget nap mint nap, hogy a madarak a szobában velünk együtt lehessenek. Ez nem csak nekünk nyújt örömöt és érdekes tapasztalatokat, de a madaraknak is fontos, hogy érezzek, ők is a család, „egy nagy madárcsapat” részei. Soha ne hagyjuk őket felügyelet nélkül, mert hatalmas csőrükkel könnyen kárt tehetnek a szoba berendezésében vagy akár önmagukban is. Ne csak az elektromos vezetékekre gondoljunk amikor a madarak biztonságáról van szó, mert még az elsőre ártalmatlannak tűnő dolgok is veszélyesek lehetnek. Egyetlen véletlenül lenyelt rizsszem méretű fémdarab (pl cipzárfog) képes lassú kínhalált okozni. Még ha időben ki is derül mi történt, a megfelelő orvosi segítség ellenére sem biztos, hogy képesek túlélni a nehézfémmérgezést.
A serdülőkor során és később, nagyjából tizennyolc hónapos korukban az ivaréréskor madaraink kicsit ingerlékenyebbek lesznek. Ez az az idő amikor előfordul, hogy kicsit erősebben fognak rá a gazdájuk kézére. Legyünk ilyenkor nagyon türelmesek, ki fogják nőni ezt a viselkedést. Soha ne próbáljuk őket ilyenkor erővel fegyelmezni, mert az egresszióra agresszió a válasz. Ha már nagyon nem bírunk velük, akkor egy óvatos langyos vizes zuhany lenyugtahatja őket. Ügyeljünk arra, hogy a víz direktben a fejükre ne menjen, csak a visszahulló permet érje a madarakat (pl egy szobai virágpermetező ideális erre a célra). A fürdési lehetőségre amúgy is fokozottan szükségük van, ne feledkezzünk meg róla, elvégre esőerdőben élő madarakról van szó. A lakásban szabadon mászkáló tojó elől gondosan tüntessünk el minden sötét zugot, mert a génjükben van, hogy nekik odút kell találniuk és képesek a legelképesztőbb helyekre is bevackolni magukat. Egy család kedvenc nemes tojója például a letakart zsúrkocsit nézte ki magának, be is hordta oda játékai egy részét a családtagok legnagyobb derültségére. Amikor megpróbálták onnan kilakoltatni meglehetős vehemenciával védte az “odúját”. Végül a zsúrkocsi egy másik szobába került és néhány nap alatt visszatért minden a régi kerékvágásba.
A nemespapagájok táplálása is kicsit más mint a legtöbb papagájé. Ahogy egy állatorvos ismerősöm jellemezte: ezek a madarak inkább legelnek, mint sem magokat csipegetnek. A nemes papagájok ugyanis zöldevők. Táplálásukra nagyjából hetven-nyolcvan százalékban zöld eleséget, gyümölcsöket és csíráztatott magokat kell biztosítani. Adhatunk nekik szinte minden szezonális gyümölcsöt és zöldeleséget, de kerüljük a magas vastartalmú táplálékokat, mert érzékenyek rá. Figyeljük meg mint szeretnek és mi az, amit nem esznek meg. Soha ne próbáljuk erőltetni, hogy egy bizonyos fajta táplálékot egyenek meg, vagy maradéktalanul fogyasszák el a nekik adott táplálékot. Mint minden madár, ők is „gazdagon” esznek. Amit kiszórtak vagy otthagytak, azt már nem fogják megenni.
A teljesség igénye nélkül néhány dolog amit adhatunk nekik: alma, körte, sárgadinnye, saláta, sütőtök (nyersen vagy sütve), főtt vagy friss tejes kukorica, főtt bab, mangó, kivi, paradicsom, zöldpaprika, erős paprika, csili, szilva, barack, gránátalma, főtt rizs, zöldborsó, stb. Soha ne adjunk nekik avokádót, mert az a madarakra mérgező! A savas trópusi gyümölcsökkel is óvatosan bánjunk, legtöbbjüket vegyileg érlelik és kezelik (narancs, mandarin, grapefruit, stb), így minden madár számára egészségtelennek számítanak. Magkeveréknek az amazon vagy a jákó gyári keveréket adhatjuk, csíráztatott magoknak pedig napraforgót, zabot, kukoricát, búzát, mungóbabot használhatunk. Vannak akik ezen kívül még főtt kását is adnak a madaraiknak ami készülhet barnarizsből, quinoaból, bulgurból, kölesből vagy kuszkuszból. Ehhez aztán kihűlés után akár apró gyümölcsdarabokat, és az elmaradhatatlan ásványi kiegészítőket is bele lehet keverni.
Sajnos idehaza a kereskedelemben kapható gyümölcsök túlnyomó többsége még zölden leszedett, gázban érlelt, ennélfogva a természetes tápértékét meg sem közelítő beltartalmú. Nehéz ezekkel változatosan, kiegyensúlyozottan etetni a madarakat. Segítség lehet, ha úgynevezett pelletet szerzünk be, amelyből kifejezetten gyümölcsevőknek készített verzió is kapható. Ezt a pelletett aztán a magkeverék helyett adjuk nekik a szokásos zöldség / gyümölcs táplálékuk mellé. A legjobbak mint például a Roudybush már idehaza is beszerezhető, bár a hagyományos mageleségekhez képest kissé drága. Persze akár más cégek termékeivel is lehet próbálkozni, azonban sohase vigyük túlzásba a pelletek adagolását! Amennyiben ezek a pelletek nem a nemespapagájok speciális igényeihez vannak igazítva, úgy etetésükkel akár vitamin túladagolást is okozhatunk.
Gyakori kérdés a táplálással kapcsolatban, hogy lehet-e főtt zöldséget adni a madaraknak. Igen, természetesen miután kihűlt, nyugodtan adható. Nagyon szeretik nálam a főtt babot, borsót, édesburgonyát (ez csak névrokona a hazai burgonyának), főtt rízst, sült sütőtököt. Ezeket nem csak a nemeseknek, hanem nagyjából minden nagypapagájnak adhatjuk, ezzel is változatosabbá téve az étrendjüket.
A második leggyakoribb kérdés amit a táplálással kapcsolatban megkérdeznek, hogy mit ne adjunk nekik. Nos, ez egy meglehetősen hosszú lista, röviden kiemelnék néhány fontosat közülük: Avokádó, alkohol, aszalt gyümölcsök, alma magja, csokoládé, csonthéjasok magjai, cukor, chips, gombák, kakaó, koffein, káposzta, saláta, rebarbara, fűszeres ételek, hagyma (kivéve a fokhagyma, de azt is csak módjával), sós burgonyás és paradicsomos ételek, uborka, mesterséges ízfokozó szerek, tartósító szerek, szénsavas italok, üditőitalok, zsiradékok. Nagyon veszélyes bármi ami akár csak egy kicsit is a penészes vagy avas. Minden papagáj eleségnek tökéletesen frissnek, tisztának és egészségesnek kell lennie. Legalább olyan minőségi igénynek kell megfelelnie, mintha ínyencek számára készülne. Az emberi fogyasztásra alkalmatlan ételek a madarak számára sem egészségesek!
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek nagyon intelligens madarak, szükségük van a folyamatos stimulálásra, különben unatkozni kezdenek és könnyen tolltépkedőssé válhatnak. Kalitjukba ezért helyezzünk el játékokat, amiket időről időre cseréljünk le. Rágási igényük kielégítésére a legjobbak a fa játékok illetve a fűzfaágak, amiket csőrükkel rövid idő alatt felaprítanak. Mindez persze nem helyettesítheti a törődést. Foglalkozzunk velük sokat, mivel szükségük van a folyamatos kapcsolatra a gazdájukal.
Alfajai:
- nagy nemespapagáj - Eclectus roratus roratus
- aru-szigeti nemespapagáj - Eclectus roratus aruensis
- biak-szigeti nemespapagáj - Eclectus roratus biaki
- Cornelia nemespapagáj - Eclectus roratus cornelia
- ausztrál nemespapagáj - Eclectus roratus macgillivrayi
- pápua új-guineai nemespapagáj - Eclectus roratus polychloros
- tanimbar-szegeti nemespapagáj - Eclectus roratus riedeli
- salamon szigeteki nemespapagáj - Eclectus roratus solomonensis
- Halmahera nemespapagáj - Eclectus roratus vosmaeri
- Westerman-nemespapagáj - Eclectus roratus westermani