A papagájok csőr-toll szindrómája egyaránt veszélyezteti az óvilági és az újvilági papagájokat. Elsősorban a fiatal madarakat támadja meg, de bármely életkorban előfordulhat. Mivel a tollporral (is) terjed, így a kakaduféléknél és a szárazabb éghajlathoz alkalmazkodott fajoknál terjed a leggyakrabban. A betegség okozója egy Circovírus. Rendkívül fertőző, ha valaki egy beteg madárral érintkezik, a ruhára került tollporral, bőrdarabokkal a betegséget könnyen továbbviheti. A helyzet komolyságára jellemző, hogy a vadon élő fokföldi papagáj (Poicephalus robustus) populáció több mint fele fertőzött. Ha a helyzet nem javul, akkor akár a kihalás szélére is sodorhatja a PBFD ezt a fajt.
A madarakon a betegség külső elváltozásokon keresztül jól megfigyelhető. A madár tollai kihullanak, az új tollak torzan nőnek. A betegség későbbi szakaszában a madár minden tollát elveszti, a csőre is torzul. Lassú lefolyású betegség, a madár korától, immunrendszerének állapotától függően hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhat. A madarat néha nem is maga a betegség pusztítja el, hanem a kialakult másodlagos fertőzések. A PBFD jól diagnosztizálható laboratóriumi vizsgálattal amit vérből végeznek el.
A betegségre utaló első leírás 1888-ból származik, egy Ausztrál ornitológus (Edwin Ashby) egy csapat papagájnál figyelt meg a PBFD-re utaló tüneteket. Akkoriban azonban még nem ismerték ezt a betegséget, az első tudományos írás csak 1972-ben keletkezett Dr. Ross Perry jóvoltából.
Jelenlegi ismereteink szerint a betegség nem gyógyítható.